Kiskutyáim életük tizedik hetébe léptek, fizikailag és pszichikailag is készek arra, hogy a gazdihoz kerüljenek!

Most már szinte kész kutyusok, csak mini méretben :-D Nagyon felbátorodtak, pár hete még csak csak óvatosan, a mamival falkában indultak felfedező útra de mára már egymagukban is nekiindulnak akár a másik emeletnek is! Különös gondot fordítottam arra, hogy ne tántorítsa el őket semmilyen zaj, ismeretlen tárgy vagy idegen ember! Egészséges kíváncsisággal fogadják az új ingereket, élményeket! Szeretettel és érdeklődéssel fordulnak az őket becéző kezek felé, nem győzik osztani a kiskutyapuszikat a feléjük forduló arcokra! Nagyon fontos a korai szocializáció ezen szakasza, hiszen ezen múlik, hogy normális viselkedésű felnőtt kutyákká váljanak! Elhanyagolt kiskutyák esetében többszörös energiaráfordítással és alapos szakértelemmel való bánásmóddal érhetünk el esetleg eredményeket!  Ebben a korban szerzik az első élményeket az élet különféle területeiről, most dől el, hogyan reagálnak le egy új, esetlegesen félelmetes szituációt. Sok más szempont mellett ezért is fontos, hogy csak olyan kennelből vásároljunk kutyát, amiben maximálisan megbízunk, ahol  van lehetőség megismerni és felmérni a kicsik környezetét, hogy milyen minőségű életet biztosítanak számukra, hogyan kezelik őket, hogyan élnek együtt a többi a kutyával.

Napról napra látszik a fejlődésük, ehhez szükséges a szerető, támogató környezet, ami teret enged személyiségük, csodás kis lényük kibontakozásának! Mindegyikőjük egy nagy szerelem a számomra, hiszen mindegyikőjüket másért lehet imádni!