A kis angyal csapatom hét hetes múlt! Ahogy nőnek egyre édesebbek, pedig már az első napon is úgy éreztem, ez már fokozhatatlan... és mégis! Persze elfogult vagyok, de úgy látom nem csak nekem határtalan öröm játszani velük! Volt olyan érdeklődő, aki három órát töltött a kicsiknél... az átlag inkább két óra. Az ember leül melléjük és ők körbeveszik, elborítják puszikkal, elbűvölik bújással, kedveskedéssel, az idő lelassul és tényleg nem érezni az órák múlását! Felér egy pszichoterápiával :-D Cukin koordinálatlan mozgással sprintelnek, orra buknak, cibálják a hajamat, ruhámat hatan hatfelé, és persze követelik az ölbevevést! Birkóznak, morognak és feszegetik a határokat, tanulják mit szabad és mit nem. Órákig el lehet merülni bájos játékukban, tündéri kis lényük kibontakozásában! Az idő megszűnik, a gondolatok elcsendesednek, csak a jelen számít, a most valósága,  szinte eggyé olvadok a megfigyelésem tárgyával, az édes babákkal! Tiszta meditáció :-DDD

Köszönöm a fotózást Németh Ákos barátomnak :-)